1.fejezet-Még egy hét!

Megint egy normális Londoni napra ébredtem. A nap sugarai szinte elvakították az embert. Még csak reggel 7 óra van, de már most lehet hallani a sofőrök eszeveszett dudálását. Hát igen, ez az én kedvenc városom. Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat és kimentem a szobámból. Nem sokkal utánam a testvéreim Ashley és Elena is kidugták fejeiket a szobáikból.

-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.

-Megyek tusolni.-jelentetti ki Elena és gyorsan befutott a fürdőbe, nehogy véletlenül valaki bemenjen előtte, nem is a nővérem lenne.

-Oké én addig készítek reggelit.-mondtam és lementem a lépcsőn.
Amikor leértem anya már fent volt és a kis nyuszis köntösében sürgött-forgott a konyhában.

-Szia anya . Valami baj van ??- kérdeztem megpuszilva őt.

-Szia Kicsim. Gyere ülj le.Beszélgetnünk kell valamiről.-mondta sóhajtozva.

-Mondjad mi történt?-kérdeztem szomorúan

-Kicsim a nyári szünetbe el kell mennetek apátokhoz ameddig egyenesbe jövök anyagilag. Nem fog sokáig tartani megígérem- szemei könnyektől csillogtak.
-De, de anyu. Nem kell minket elküldened. Tudod, hogy jól megvagyunk itthon és, és...kérlek- ellenkeztem- apuval már öt éves korom óta nem találkoztam. Ne kényszeríts erre!
-Sajnálom- kezét a kezemre tette és megszorította- ki kell bírnotok.
-Na rendben de,de azt sem tudom hova kell mennünk és...-ekkor Elena és Ashley lejöttek a lépcsőn.
-Mit nem tudsz? -kérdezték kórusban.
-Azt, hogy apu hol lakik- válaszoltam- anya elmondod neki, vagy mondjam el én?
Gyorsan felvázolta a helyzetet. Igazából a többiek sokkal jobban rajongtak az ötletért, mint én. Azt is megtudtuk, hogy hova kell mennünk.Felmentem tusolni és elindultunk a suliba.


  * * *
A tanárnő az első órán kiküldött az osztályból mert nem hagytam magam. Az igazgató nő nekem adott igazat mivel ,hogy ismerte a tanárnő természetét.Visszamentem az osztályba a tanárnő úgy ordibált velem mint a saját lányával.Persze nem hagytam magam ezért kirohantam az osztályból és hazamentem.Úton haza egy ember megállított aki tisztára hasonlított az apunkra:
-Szerbusz emlékszel rám ?- állt meg mellettem az apánk
-Jó napot nem. Megtudhatom ki maga?-kérdeztem sejtve hogy az apám
-Anyáddal előbb beszéltem ,hogy hazaküldtek iskolából. Ezért gondoltam eljövök érted és elmegyünk egy étterembe. -mondta remélve megbocsájtok neki.
-Te azt hiszed ,hogy 11 év után felkereshetsz és csak úgy a nyakadba ugrom?-kérdeztem kiabálva vele és hazafutottam.Amikor hazaértem anya már megint apával beszélgetett telefonon.5 perc múlva valaki csengetett.
-Nyitom.-kiáltottam anyának erre apa ott állt az ajtóban.
-Szia kicsim bemehetek?-kérdezte apa
-Persze gyere be.-Mondtam elnémult hangon. Elbeszélgettünk kicsit és apával kibékültem .Meg egyeztünk ,hogy az egész nyarat ott töltjük. Amikor apa éppen indulni akart Ashley és Elena akkor toppant be. Nagyon örültek ,hogy láthatták apát. Az egész rossz napból egy csodás nap lett.:D Este Asley és Elena el akartak menni discoba de engem meg sem kérdeztek. Végül nekem kellett tőlük megkérdezni ,hogy el-e mehetek velük. Együtt mentünk el és 11 kor otthon is voltunk és elaludtunk.