3.fejezet-Miért?

Az elkövetkező pár napban eljártunk apával dolgozni. Megismertük a banda többi tagját, hogy őszinte legyek mind az öten messze állnak a normálistól. Talán Liam az, akivel néha lehet fontos dolgokról is beszélni. Ő olyan köztük, mint egy apuka, csak fiatalabb kiadásban. Sokszor eszembe jut Elena mondata, hogy én ezt még nem érthetem. Mit nem érthetek? Négy év az négy év és kész! Nincs miről beszélni. Amúgy is, ha jól tudom most szakítottak a barátnőjével, és szegény Zayn eléggé a padlón van. Hiába próbálom vigasztalni nem hagyja magát. A testvéreim pedig győzködnek, hogy kerüljek közelebb hozzá, mert rossz látni, hogy szingli vagyok. Ebben az egészben az a poén, hogy ők is azok. Azt mondják, hogy ők így boldogok, de nem hiszek nekik. Talán kézbe kellene vennem az irányítást, hisz adott öt fiú. Este majd beszélgetek róluk egy picikét a nővéreimmel, és holnap majd a fiúkkal is.
-Avril!- kiabált nekem valaki- apukád keres!- futott oda hozzám Niall.
-Klassz! Hol van most?- kérdeztem.
-Az öltözőknél. Talán Zayn-el van valami gond- vont vállat és elment a másik irányba.
Közeledve a teremhez apu ideges hangja és Zayn nyafogása szűrődött ki. Akaratlanul is elnevettem magam. Kopogtam, majd be is nyitottam. A látvány ami elém tárult első pillanatban lesokkolt. Niall nem szólt, hogy ilyen kilátásban lesz részem. A szoba egyik felében Zayn állt egy szál boxerben és durván feleselt.
-Kérlek öltözz már fel!- könyörgött apu.
-Nem!- vágta be a durcit Zayn.
-Öhm, izé, hívtatok?- kérdeztem bátortalanul.
-Nem, miért ki mondta?- állt be elém apu, ezzel tökéletesen eltakarta Zaynt.
-Niall- vontam vállat- mi a gond?
-Nem hajlandó felvenni ezeket a ruhákat- bökött a kanapé felé, ahol egy kockás felső és farmer hevert.
-Csodálkozol? Ezek nem is néznek ki jól- szóltam rá.
-Látod! Én is ezt mondtam!- jött oda hozzám Zayn, a pír hirtelen elöntötte az arcomat, muszáj volt elfordulnom- ezek sokkal jobbak- bökött a szekrény felé, ahol egy hatalmas ruhakupac volt.
-Akkor fedd fel azokat- vontam vállat- nos kész.
Ezzel gyorsan ki is mentem a szobából, ki a friss levegőre és leültem  a legközelebbi padra. Ezt nem kellett volna látnom. Ez a kép belopta magát az elmém minden egyes szegletébe és másra sem tudtam gondolni, csak Zayn tökéletesen kidolgozott testére. Ezért esküszöm, hogy megölöm Niallt!  Feljelentem kiskorú egyén bántalmazásáért.
-Hé, csajszi! Mi a baj?- ült le mellém Ashley.
-Semmi, semmi- sóhajtottam.
-Hazudsz! Ismerlek, mint a tenyeremet- bökött vállba.
-Tényleg! Nem történt semmi! Vagyis. Zayn történt! Láttad te már boxerban?- kérdeztem idegesen.
-Nem, még nem. Miért?- meglepetten nézett rám.
-Mert én igen- érzetem, hogy újra elpirulok- hála Horannek.
-Azta! Na ez durva!- nevetett.
-Nincs benne semmi vicces! Tudod mit, ne is beszéljünk erről. Inkább haza megyek- felálltam és ott hagytam egyedül a nővéremet.

2.Fejezet/ A vizsga napja

Reggel erre a zenére és a nap sugaraira ébredtem:
http://youtu.be/G0hlV6szaWM . Anya már kint sürgött-forgott a konyhába.A testvéreim már el voltak készülve.
-Sziasztok.-köszöntem fáradtan
-Szia siess készülj el hamar mert ma van a Vizsga napja.- e hír hallatára rögtön felfutottam és el kezdtem készülődni.
-A francba elfelejtettem a vizsgát.- gondoltam magamba és bementem a fürdőbe.Addig anya és a tesóim megegyeztek ,hogy már ma elmegyünk apához .Nagyon kiborultam amikor közölték velem hisz ebbe nekem is van beleszólásom.Vagy NEM?Megbeszéltük anya odaadta a reggelim és elmentünk a suliba.Amikor oda értünk már nagyon nagy volt a tömeg:
- Jó napot minden kedves diáknak.-köszöntött minket az igazgató- Ez a nap számotokra a legfontosabb mivel ma van a vizsgátok napja.....-A tanárnő mindenkit egyenként felhívott a színpadra és odaadta mindenkinek a lapokat.Útközben megláttuk apát egy kávézóba és bementünk hozzá.  Elbeszélgettünk elmondtuk neki ,hogy már ma oda megyünk hozzá.Elvitt haza.Ameddig mi pakoltunk addig ő anyával beszélgetett.Lementünk és apa ezt közölte velünk:
- Lányok van egy új állásom. Menedzserlem az egyik Londoni bandát.Ma este lesz velük egy találkozóm egy bárban ha akartok eljöhettek.-Nem haboztunk . A lányokkal rögtön igent mondtunk.Elbúcsúztunk anyától és elindultunk.Az egész utat végig beszéltük.Mire haza értünk apának mennie is kellett. Elkészülődtünk :
Én ezt vettem fel :                                                                                                    

 

Elena ezt :

         
















Ashley pedig ezt :

        
















Apa pedig mint minden férfi farmerbe jött. Amikor oda értünk egy ''ONE DIRECTION'' nevű bár várt minket.   
-Jó napot ! Maga az új menedzserünk ? -kérdezte egy Zayn nevű ember nagyon udvariasan és folyton engem bámult.-Szia Zayn Jawaad Malik vagyok és te ?
- Szia Zayn örülök ,hogy meg ismerhetlek. Avril Hale vagyok.
-Hány éves vagy ??? Gyere menjünk egyet sétálni.-kérdezte Zayn Nevetve
-Én 16. És te ???
-20 vagyok.De a kedvedért lennék 16 is.-mondta rám mászva
-Őőőő... Avril velem jönnél egy kicsit?- kérdezte Elena
-Persze már is megyek. Bocsi de most mennem kell.Örülök ,hogy megismertelek.-mondtam Zayn-nek és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hé ez ki volt ?-kérdezte Elena emelgetve e szemöldökét.
-Senki csak Zayn Malik.
-Az a Zayn Malik aki az ''ONE DIRECTION'' egyik énekese.-bólintottam rá .- Hé csajszi te mázlista vagy.
-jajj márt . Most miért volnék mázlista ?? Különden sem jönne velem össze mert csak 16 vagyok ő meg márt 20.
-Jaj hugi te ezt még nem érted.-mondta Elena és visszamentünk apához.Az egész éjjelt végigbuliztuk. Nagyon jó volt.




                                                          

1.fejezet-Még egy hét!

Megint egy normális Londoni napra ébredtem. A nap sugarai szinte elvakították az embert. Még csak reggel 7 óra van, de már most lehet hallani a sofőrök eszeveszett dudálását. Hát igen, ez az én kedvenc városom. Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat és kimentem a szobámból. Nem sokkal utánam a testvéreim Ashley és Elena is kidugták fejeiket a szobáikból.

-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.

-Megyek tusolni.-jelentetti ki Elena és gyorsan befutott a fürdőbe, nehogy véletlenül valaki bemenjen előtte, nem is a nővérem lenne.

-Oké én addig készítek reggelit.-mondtam és lementem a lépcsőn.
Amikor leértem anya már fent volt és a kis nyuszis köntösében sürgött-forgott a konyhában.

-Szia anya . Valami baj van ??- kérdeztem megpuszilva őt.

-Szia Kicsim. Gyere ülj le.Beszélgetnünk kell valamiről.-mondta sóhajtozva.

-Mondjad mi történt?-kérdeztem szomorúan

-Kicsim a nyári szünetbe el kell mennetek apátokhoz ameddig egyenesbe jövök anyagilag. Nem fog sokáig tartani megígérem- szemei könnyektől csillogtak.
-De, de anyu. Nem kell minket elküldened. Tudod, hogy jól megvagyunk itthon és, és...kérlek- ellenkeztem- apuval már öt éves korom óta nem találkoztam. Ne kényszeríts erre!
-Sajnálom- kezét a kezemre tette és megszorította- ki kell bírnotok.
-Na rendben de,de azt sem tudom hova kell mennünk és...-ekkor Elena és Ashley lejöttek a lépcsőn.
-Mit nem tudsz? -kérdezték kórusban.
-Azt, hogy apu hol lakik- válaszoltam- anya elmondod neki, vagy mondjam el én?
Gyorsan felvázolta a helyzetet. Igazából a többiek sokkal jobban rajongtak az ötletért, mint én. Azt is megtudtuk, hogy hova kell mennünk.Felmentem tusolni és elindultunk a suliba.


  * * *
A tanárnő az első órán kiküldött az osztályból mert nem hagytam magam. Az igazgató nő nekem adott igazat mivel ,hogy ismerte a tanárnő természetét.Visszamentem az osztályba a tanárnő úgy ordibált velem mint a saját lányával.Persze nem hagytam magam ezért kirohantam az osztályból és hazamentem.Úton haza egy ember megállított aki tisztára hasonlított az apunkra:
-Szerbusz emlékszel rám ?- állt meg mellettem az apánk
-Jó napot nem. Megtudhatom ki maga?-kérdeztem sejtve hogy az apám
-Anyáddal előbb beszéltem ,hogy hazaküldtek iskolából. Ezért gondoltam eljövök érted és elmegyünk egy étterembe. -mondta remélve megbocsájtok neki.
-Te azt hiszed ,hogy 11 év után felkereshetsz és csak úgy a nyakadba ugrom?-kérdeztem kiabálva vele és hazafutottam.Amikor hazaértem anya már megint apával beszélgetett telefonon.5 perc múlva valaki csengetett.
-Nyitom.-kiáltottam anyának erre apa ott állt az ajtóban.
-Szia kicsim bemehetek?-kérdezte apa
-Persze gyere be.-Mondtam elnémult hangon. Elbeszélgettünk kicsit és apával kibékültem .Meg egyeztünk ,hogy az egész nyarat ott töltjük. Amikor apa éppen indulni akart Ashley és Elena akkor toppant be. Nagyon örültek ,hogy láthatták apát. Az egész rossz napból egy csodás nap lett.:D Este Asley és Elena el akartak menni discoba de engem meg sem kérdeztek. Végül nekem kellett tőlük megkérdezni ,hogy el-e mehetek velük. Együtt mentünk el és 11 kor otthon is voltunk és elaludtunk.